Egyre több tudományos vizsgálat támasztja alá, hogy az öregedésről alkotott kép nemcsak a közérzetet, hanem az egészségi állapotot és az élettartamot is befolyásolhatja. A szakemberek szerint a pozitív hozzáállás az idő múlásához összefüggésbe hozható a jobb mentális állapottal. Kedvezőbb kognitív teljesítménnyel és akár hosszabb élettartammal is. Ezzel szemben az életkoron alapuló előítélet, vagyis az ageizmus, nemcsak társadalmi, hanem egészségügyi kockázatot is jelenthet.
A belsővé tett előítéletek ronthatják a teljesítményt és növelhetik a szorongást
Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint az ageizmus befolyásolja, hogyan gondolkodunk másokról és saját magunkról életkoruk alapján. Bár minden korosztály érintett lehet, a jelenség leginkább az idősebbeket sújtja. Egy brit felmérés szerint minden harmadik ember tapasztalt már életkori diszkriminációt. Az Egyesült Államokban az 50 és 80 év közötti lakosság 93 százaléka számolt be arról, hogy a mindennapokban találkozott az ageizmus valamely formájával.
A kutatások külön kiemelik a belsővé tett előítéletek hatását. Az úgynevezett „sztereotípia-megtestesülés” elmélet szerint, ha valaki elfogadja az időskorhoz kapcsolódó negatív sztereotípiákat, például azt, hogy az idősek gyengébbek vagy kevésbé képesek tanulni, az ténylegesen ronthatja a teljesítményét és önbizalmát. Vizsgálatok kimutatták, hogy amikor egy feladat előtt hangsúlyozzák az érintettek életkorát, nagyobb valószínűséggel teljesítenek gyengébben, részben a megnövekedett szorongás miatt. A szakemberek ugyanakkor rámutatnak: az idősebb emberek többsége aktív, önálló életet él, és jelentős szerepet tölt be közösségében.
A tudományos eredmények arra is utalnak, hogy a szubjektív életkor, vagyis az, hogy valaki hány évesnek érzi magát – kapcsolatban áll a jólléttel és az egészségi mutatókkal. Egy hosszú távú vizsgálat szerint azok, akik pozitívabban tekintettek az öregedésre, átlagosan hét és fél évvel éltek tovább, mint negatív attitűddel rendelkező társaik. Esetükben kedvezőbb memóriaeredményeket és alacsonyabb, az Alzheimer-kórhoz köthető biológiai kockázatot is mértek.
Az ageizmus növelheti a depresszió és az elszigetelődés kockázatát
Az ageizmus ezzel szemben növelheti a depresszió és a szorongás kialakulásának esélyét, ronthatja a fizikai és kognitív teljesítményt, valamint fokozhatja a társadalmi elszigetelődést. Az izoláció önmagában is ismert egészségügyi kockázati tényező.
A szakértők szerint a változás egyéni és társadalmi szinten egyaránt szükséges. A generációk közötti kapcsolatok erősítése bizonyítottan csökkenti az előítéleteket és a többgenerációs közösségek hozzájárulhatnak a hosszabb, egészségesebb élethez.
Az ajánlások között szerepel az életkorral kapcsolatos üzenetek tudatosítása, a problémák okainak pontosabb azonosítása, vagyis annak felismerése, ha diszkrimináció áll egy helyzet hátterében, valamint a sztereotípiák megkérdőjelezése. A kutatások szerint az új készségek elsajátítása idősebb korban is támogatja az agyműködést és a memória frissen tartását.
A szakemberek hangsúlyozzák: az öregedés természetes folyamat, amely az élettartam növekedésével és a javuló életkörülményekkel is összefügg. Az, hogy ezt a folyamatot egyénileg és társadalmilag miként értelmezzük, mérhető hatással lehet az egészségre és az életminőségre.
Forrás: Igényesnő.
