Az én csapatom, a Takarodó útról
Tíz esztendős múltam, amikor Apám egy hűvös, már-már a telet idéző vasárnap délután megragadta kezem, és azt mondta: „Gyere, elmegyünk, megnézzük a Lokit!” Ha jól belegondolok alig látszottam ki a földből, és elsőre igazán nem értettem: hová, minek, kit kell nekem megnézni? Aztán kiderült, hogy van élet a síneken túl… Addig szentül meg voltam győződve