Egészen különleges látvány tárult a kutatók elé Bulgáriában: a Duna rendkívül alacsony vízállása miatt ismét felszínre kerültek egy több mint 1600 éves római híd maradványai.
A Constantinus császár uralkodása alatt épített átkelő a Kr. u. 328-as átadásakor több mint két kilométer hosszú volt, és a korabeli világ egyik leghosszabb ismert hídjának számított. A szerkezet az észak-bulgáriai Gigen közelében állt, az ókori Ulpia Oescus városát kötötte össze a Duna túloldalán fekvő Sucidavával.
A Duna visszahúzódása most ritka lehetőséget hozott
A folyómederben előbukkanó maradványokat a pleveni Regionális Történeti Múzeum kutatócsoportja kezdte vizsgálni. A régészek drónok segítségével nagy felbontású légifelvételeket készítettek, amelyek alapján feltérképezték a híd látható alapozását, és megvizsgálták a kövek jelenlegi állapotát is.
A munka azonban versenyfutás az idővel. Ahogy emelkedik a Duna vízszintje, a több mint 1600 éves építmény maradványai ismét víz alá kerülnek, és hosszú időre eltűnhetnek a kutatók szeme elől.
Rövid életű volt a hatalmas építmény
A rómaiak által épített híd története különösen érdekes, ugyanis a monumentális átkelő nem működött sokáig. A rendelkezésre álló adatok szerint 367-re már használhatatlan állapotba került, pusztulásának pontos oka azonban máig nem ismert.
A mostani aszály így akaratlanul is egyedülálló lehetőséget teremtett a régészek számára: olyan részleteket vizsgálhatnak meg közvetlenül a helyszínen, amelyeket normál vízállás mellett a Duna teljesen elrejt.
A rendkívüli felfedezés ugyanakkor egy komolyabb problémára is rávilágít. Az Európán végigsöprő hőhullámok és a tartós szárazság több nagy folyó vízszintjét is jelentősen visszavetette. A Duna mellett a Rajna vízállása is drasztikusan csökkent, és több helyen olyan történelmi emlékek kerültek felszínre, amelyeket évtizedek vagy évszázadok óta víz rejtett.
