Tíz esztendős múltam, amikor Apám egy hűvös, már-már a telet idéző vasárnap délután megragadta kezem, és azt mondta: „Gyere, elmegyünk, megnézzük a Lokit!” Ha jól belegondolok alig látszottam ki a földből, és elsőre igazán nem értettem: hová, minek, kit kell nekem megnézni? Aztán kiderült, hogy van élet a síneken túl…

Addig szentül meg voltam győződve arról, hogy „igazi” foci a Berényi úti VT Vasas pályán, majd később a vadonatúj Sóstói stadionban létezik Fehérváron.

Szóval 1968 novembere táján, ha nem is a mozdony füstje, de valami megcsapott. Ahogy ballagtunk át a síneken – a mai napig is előttem, van – és hallgattam az Öregemet, amint mesélt, szavaival élve „a vasutasokról”, izgatottan vártam a meccset. Belépve a Takarodó úti stadionba, abban a pillanatban valami megfoghatatlan érzés lett úrrá rajtam, s melegség öntött el már a kezdő sípszó előtt. Zúgott a Hajrá MÁV!, a Hajrá Loki!, és én csak álltam, majd néhány pillanat elteltével azt vettem észre, hogy én is a többiekkel ordítom a rigmusokat. Aztán persze rövid idő alatt kiderült, illetve felvilágosítottak az idősebb drukkerek, hogy a Loki már lényegében kiharcolta az NB I B-be jutást, ez volt az utolsó forduló, tehát volt miért örülni és szurkolni.

Sajnos az eredményre halványan emlékszem, az ellenfél a Borsodi Bányász lehetett, talán 3-0-ra nyertek a kék-fehérek, ám az akkori kezdő tizenegy névsorát mind a mai napig fújom: Major – Mester I, Bátor, Pál, Ribi – Bekő, Horváth – Monoki, Rácz, Bőke, Tiber. Annál is inkább, mert a mérkőzés után kissé átfagyva hazaértem, első dolgom volt, hogy kikeressem az egyik sportlapból a csapat fotóját.

A játékosok fejét körömollóval aprólékosan körbe vágtam, elővettem a gombfoci csapataimat, s az akkori sztárcsapat Internazionale játékosainak portréja helyére szépen beillesztettem a képeket. Így nőtt hozzám a Loki, s barátaim legnagyobb bánatára a kis csapattal, sokak által alig ismert játékosokkal egyre-másra arattam a győzelmeket, így nem véletlen, hogy szívem a mai napig hevesen kezd verni, ha a Takarodó út felé visz utam…

Más kérdés, hogy belül rettenetesen fáj, hogy a létesítményből mára szinte semmi nem maradt, átvette helyét, az uralmat korunk divatjává vált sportága, az amerikai foci.

Káldor András