1944. október 16-án a pusztavámi homokbányában zsidó munkaszolgálatosok százait gyilkolta meg egy SS-alakulat. A tragédia a nyilas hatalomátvételt követő napok egyik súlyos háborús bűncselekménye volt.
A Pusztavámon állomásozó munkaszolgálatos század tagjai eredetileg Jolsván teljesítettek szolgálatot. Az alakulatban zsidó orvosok, gyógyszerészek és mérnökök is voltak. Horthy Miklós 1944. október 15-i kiugrási kísérlete után többen úgy gondolták, hogy véget ért a háború, ezért a század egy részének tagjai megszöktek.
A németekkel együttműködő helyiek jelentése nyomán másnap egy SS-alakulat érkezett a községbe. Rögtönítélő eljárást tartottak, majd a munkaszolgálatosokat lázadás vádjával halálra ítélték. Az elítélteket egy közeli homokbányába vitték, ahol levetkőztették, majd agyonlőtték őket.
Eltérő adatok maradtak fenn az áldozatokról
A pusztavámi tömeggyilkosság áldozatainak pontos száma máig nem teljesen tisztázott. Egy névjegyzék 199 áldozatot sorol fel, más források 216 halottról számolnak be. A holttesteket később exhumálták, majd 1947-ben a budapesti Kozma utcai izraelita temetőben temették újra.
Az ügyben a háború után népbírósági eljárás is indult. Négy helyi volksbundistát elítéltek, Thermann László főhadnagyot, a munkaszolgálatos század parancsnokát azonban felmentették, miután tisztázódott, hogy nem volt szerepe a gyilkosságokban.
A pusztavámi tömeggyilkosság a magyarországi holokauszt és a második világháború egyik tragikus emléke. Az áldozatokra emlékezve fontos felidézni a történteket, hogy az ártatlan emberek ellen elkövetett erőszak és üldöztetés ne merülhessen feledésbe.
