Van egy saját hagyományom. Minden évben tartok egy úgynevezett „Keresztapa-napot”. Ilyenkor előveszem a trilógiát, és egymás után lepörgetem mindhárom részt. Bármennyire is ismerem már a jeleneteket, a történet minden alkalommal hatással lesz rám rám.
Kevés olyan film létezik, amely évtizedekkel a bemutató után is ennyire működik. Számomra pontosan ilyen a The Godfather, amelyet 1972. március 14-én mutattak be New Yorkban.
Azóta 54 év telt el, mégis újra és újra lenyűgöz.
A trilógia rendezője, Francis Ford Coppola olyan atmoszférát teremtett, amely páratlan a filmtörténetben. A képi világ, a jelmezek és a karakterek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a film ma is időtállónak hasson.
A remekmű hangulatát nagyban meghatározza a legendás zene is, amelyet Nino Rota komponált. Dallamai ma már a filmtörténet legismertebb motívumai közé tartoznak.
A szereplőgárda azóta legendássá vált. Marlon Brando Don Vito Corleone szerepében örökre beírta magát a mozitörténelembe, míg Al Pacino Michael Corleone alakításával gyakorlatilag berúgta Hollywood ajtaját. Mellette olyan kiváló színészek tették felejthetetlenné a történetet, mint Diane Keaton James Caan, Robert Duvall, vagy éppen Robert De Niro.
Az idő múlásával egyre inkább érezzük, milyen legendás generáció állt a kamera előtt. Sajnos a fent említett színészek közül Diane Keaton, Marlon Brando, James Caan és Robert Duvall sincs már közöttünk. Alakításaik azonban örökre fennmaradnak a filmvásznon.
Érdekes módon maga a film elkészítése sem volt egyszerű történet.
Amikor a Paramount Pictures felkérte Francis Ford Coppola rendezőt a film elkészítésére, a stúdió eredetileg egy olcsó, gyorsan leforgatott gengszterfilmet szeretett volna. Azt is fontolgatták, hogy a történetet az jelenkorba, azaz a 70-es évekbe helyezik.
Coppola azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a történet az 1940-es években játszódjon, hűen a regény szerzője, Mario Puzo elképzeléséhez. Ez sokkal nagyobb költségvetést jelentett, és emiatt komoly konfliktus alakult ki a stúdió és a rendező között. Coppolát a forgatás elején többször is majdnem leváltották.
A szereposztás körül is komoly viták zajlottak.
A stúdió például egyáltalán nem akarta, hogy Al Pacino játssza Michael Corleonét. Túl ismeretlennek tartották, és inkább olyan sztárokat szerettek volna a szerepre, mint Robert Redford vagy Ryan O’Neal. Coppola azonban kitartott Pacino mellett és ma már tudjuk, hogy ez egy rendkívül jó döntésnek bizonyult.
Hasonló vita zajlott Marlon Brando kapcsán is. A stúdió problémás színésznek tartotta, ezért csak azzal a feltétellel engedték szerepelni, ha próbafelvételt készít. Brando azonban a próbán zseniális dolgot csinált: vattát tett a szájába, hátrafésülte a haját, és egy pillantás alatt megszületett Don Vito Corleone legendás arca és beszédstílusa.
A film készítését még egy különös történet is kísérte.
Joe Colombo, a hírhedt New York-i Colombo maffia család feje, kulcsszerepet játszott A keresztapa (1972) forgatásának alakulásában, mivel kezdetben megpróbálta megakadályozni a film elkészültét, de végül megegyezett a készítőkkel.
Colombo és az általa alapított Olasz-Amerikai Polgárjogi Liga (Italian-American Civil Rights League) úgy vélte, hogy a film sérti az olasz-amerikaiak hírnevét és erősíti a maffiasztereotípiákat. Fenyegetésekkel, a forgatási helyszínek akadályozásával és nyomásgyakorlással próbálták leállítani a produkciót.
A megegyezés: Albert S. Ruddy, a film producere találkozott Colombóval, és alkut kötött: a maffiafőnök hozzájárult a forgatáshoz, cserébe azért, hogy a „maffia” és „Cosa Nostra” szavakat törölték a forgatókönyvből.
Közreműködés: A megegyezés után a Liga segítette a produkciót, sőt, a beszámolók szerint maffiatagok is feltűntek statisztaként a forgatáson.
A konfliktus eredményeként a film sokkal inkább a családra és a drámára fókuszált, mintsem a bűnszervezetre.
Érdekesség: A filmben Luca Brasi karakterét alakító Lenny Montana valójában egy maffiafőnök (kifejezetten a Colombo-család) testőre volt, aki a forgatáson ismerkedett meg a készítőkkel. Joe Colombo tevékenysége és a filmmel való konfliktusa inspirálta a The Offer című, a film készítéséről szóló minisorozatot is.
Mindezek után talán még meglepőbb, hogy a film milyen sikert aratott.
A The Godfather végül három Oscar-díjat nyert a Academy Awards gálán, köztük a legjobb film díját, és mára a filmtörténelem egyik legnagyobb hatású alkotásaként tartják számon.
A Keresztapa (1972): 3 Oscar-díj (11 jelölésből) Legjobb film
Legjobb férfi főszereplő: Marlon Brando (aki elutasította a díjat)
Legjobb adaptált forgatókönyv: Mario Puzo és Francis Ford Coppola
Minden évben, amikor eljön nálam a „Keresztapa-nap”, újra eszembe jut:
néha egy film sorsa valóban azon múlik, hogy egy rendező mennyire ragaszkodik a saját víziójához.
„Ajánlatot teszek neki, amit nem tud visszautasítani.”
Vito Corleone
