A CsakHír család számára mindig is prioritás volt az állatvédelem, így nem volt kérdés, hogy vendégeink között előbb-utóbb Kapin Ricsi is ott lesz. A Szurkolók az állatokért mozgalom vezérével beszélgettünk.
CsakHír: Szia Ricsi, köszönjük, hogy a rendkívül feszített hetirendedbe bele súvasztottál bennünket. Világ életedben fontos volt számodra az állatok védelme?
“Igen, már kiskoromban is állatok, főleg kutyák között nőttem fel. A mai napig emlék a fejemben, hogy pár éves lehettem, édesanyám főzött és az akkori németjuhász kutyánkkal ülünk a földön a konyhában és várjuk az ebedet. Mindig mentett állataink voltak, kutyák, teknősök, halak illetve papagáj is volt, aki mai napig köszöni és jól van.”
CsH: Mikor kezdett elhatalmasodni rajtad az érzés, hogy valamit tenned kell az ügy érdekében?
“Körülbelül tíz évvel ezelőtt, karácsony környékén jött egy gondolat, hogy szeretnék segíteni egy, a lakhelyemhez közeli menhelynek. Ez a csömöri menhely volt. Akkor még futárként dolgoztam, az akkori főnököm is segített, illetve Oreo, a kutyám kutyakozmetikusa is benne volt, náluk is lehetett adományt leadni. Nagyon sok húst és pokrócot gyűjtöttünk össze.”
CsH: Emlékszel, hogy mi volt az első tett a mozgalom összeterelése érdekében?
“Egy évvel később jött Fülöp kutya története, ami bejárta az egész Facebookot és a magyar híradásokat is. Akkor futárként, szurkolóként úgy gondoltam: lépnünk kell. Lépni kell az állatokért. Így alakult meg a Szurkolók az Állatokért csapata. Kilenc évvel ezelőtt Nagycserkeszen volt az első összejövetelünk. Ott ölték meg Fülöp kutyát. A megjelenésünk előtt pár héttel hoztuk létre a Facebook-oldalunkat, amit nagyon rövid idő alatt több mint ötvenezer ember követett be. Iszonyú sok ember jött el Nagycserkeszre. Nyár közepe volt, kánikula, vasárnap délelőttre szerveztük az eseményt. Körülbelül 1000–1500 ember jelent meg. Szurkolói táborok képviseltették magukat, de nagyon fontos volt számunkra, hogy az egész politikamentes legyen. A rendezvényt minden balhé nélkül hoztuk le, és egy méltó megemlékezés lett a tett helyszínén, ahol szerencsétlen kutya szenvedett. A gazdái végül az ügy végén börtönbüntetést kaptak.”
CsH: Kábé hány tagot számláltok most?
“Országosan több aktív csoportunk van. Ezek önálló alapítványként működnek például Borsodban, Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron vármegyében. Ha a szűk csapatot nézzük, körülbelül 80–100 emberrel dolgozunk, de mozgósítani több száz embert is tudunk.”
CsH: Hogy kell elképzelni, hogy néz ki egy napod, napotok?
“Az én napom teljesen kiszámíthatatlan. Nyilván vannak előre egyeztetett helyek és időpontok: ilyenek például a hatóságokkal egyeztetett bejelentések ellenőrzése vagy amikor oktatásra megyünk, esetleg egy önkormányzattal van bejárás. De minden napra jut feladat. Hol adományokért megyünk, hol címeket ellenőrzünk le. Én nagyon szeretem azt amit csinálok, és nem cserélném el semmire és senkire.”
CsH: Hetente van egy átlag, hogy hány kilométert utaztok az állatkák miatt?
“Egy hónapban 10–15 ezer kilométert is megteszünk a kisbusszal. Ez is teljesen kiszámíthatatlan, mivel nekünk nincs saját menhelyünk. Ha például Heves vármegyében van mentés és mondjuk csak Zala vármegyében tudják fogadni az állatot, akkor nincs kérdés, megyünk oda.”
CsH: Kényes kérdés, de lelkileg ez mennyire megterhelő?
“Lelkileg nem egyszerű ezt csinálni. Sok a szenvedés, sok a halál. De ott vannak a mentések, és amikor a végén egy állat családhoz kerül, az mindent megér. Én ezt nagyon tudatosan csinálom. Figyelek arra, hogy a lelkem tudjon töltődni. Elsősorban a kislányommal töltött idő az, ami helyre tesz a nehezebb hétköznapokban – akár csak egy óra a játszóházban, vagy nézem, ahogy biciklizik. Emellett van az „én időm” is: sokszor megyek egyedül moziba vagy fürdőbe, és ott mindig helyre rakom magamban a dolgokat.
Szerintem a mi munkánk egy nagyon megterhelő munka és ott kell lenni fejben.”
CsH: Hogy bírjátok ki, hogy ne ti magatok szolgáltassatok igazságot?
“Az elején, amikor elindultunk, nyilván bennünk volt az is, hogy egy kis balhé, egy kis állatvédelem – és ezzel még csajozni is lehet. Ez ment körülbelül két évig. Aztán jöttek az ügyek a srácoknak is, és ahogy egyre nagyobbak lettünk, egyre többet szerepeltünk a médiában, egyre több helyre hívtak minket rendezvényekre és iskolákba. Nem tehettük meg, hogy mindig balhé legyen. Nálam is jött egy szemléletváltás: balhéztunk mi eleget a meccseken, most már komolyabb szintet kell lépnünk. Nincs balhé, az állatok védelme a fontos, és dolgozzunk együtt a hatóságokkal. Azóta is nagyon szoros kapcsolatban vagyunk velük. Sokkal fontosabb lett az, hogy állatokat védjünk, mint az, hogy balhézzunk.”
CsH: De azért csak-csak van olyan pillanat, amikor , hogy is mondjam, a határán vagytok annak, hogy…
“Természetesen nagyon sokszor vissza kell fognunk magunkat, de ugye a BTK ránk is vonatkozik, és hogyha mi történetesen meggyepálnánk egy állatkínzót és börtönbe kerülnénk, akkor ki védené meg az állatokat?”
CsH: Ez egy igazán jó meglátás, fontos szerepetek van, nagyon is. De amúgy vannak olyanok is akik csak hirdetik magukról, hogy az állatokért vannak, közben meg nem is? Vannak kamu alapítványok?
“Sajnos nagyon sok kamu és hazug alapítvány, egyesület van ma a magyar állatvédelemben. Aki ismeri őket, simán el tudja mondani az ismerőseinek, hogy ezeket ne támogassák. Én mindig azt tanácsolom: mielőtt bárkit támogatnál, nézz utána. Ha van menhelye, menj el és nézd meg. Ha nincs, vedd fel vele a kapcsolatot, beszélgessetek. Szerintem nagyon hamar ki lehet szűrni az ilyesmit. Célunk 2026-ban, hogy tisztuljon a magyar állatvédelem.”
CsH: A hatóságok veletek vannak?
“A hatóságokkal nagyon szorosan dolgozunk együtt. Fontos volt, hogy lássák: nem a balhé miatt vagyunk ott, hanem az állatok miatt. Hitelesnek kellett lennünk, és minden bejelentésnek pontosnak kellett lennie. Így alakult ki az a kapcsolat, hogy már tudnak velünk dolgozni, és bíznak bennünk. Mi pedig elfogadjuk az ő döntéseiket. Hatóságok nélkül mi, civil szervezetek nem is tudnánk létezni, és ez fordítva is igaz. Nagyon fontos az együttműködés a sikeres állatmentésekhez.”
CsH: Sikerült eddig esetleg törvényt módosíttatnotok, egyáltalán volt ilyen jellegű törekvésetek?
“Volt törvénymódosítási törekvésünk is. Ilyen volt például a kutyaviadalok ügye. Ott nagyon sok dolgot fogalmaztunk meg, és adtunk át megfelelő embereknek a megfelelő időben. A parlament végül megszavazta, így ma már sokkal súlyosabb büntetés jár azért, ha valaki ilyen bűncselekményt követ el.”
CsH: Milyen a megítélésetek, úgy általában az állatvédelem megítélése a parlamentben?
“Szerintem az állatvédelem egyre komolyabb téma a parlamentben is. Egyre több politikus emeli fel a hangját mellette, és talán ez az a téma, ahol a pártok is tudnak együtt dolgozni. Ott van például Ovádi Péter – „Rozika ügye” –, aki gyakorlatilag minden oldallal beszél erről a kérdésről, és sokszor egy oldalon állnak az ügyben.”
CsH: Büszke vagy magadra és a tetteitekre?
“Én arra a csapatra vagyok büszke, akikkel együtt megyünk olyan címekre, amelyeket csak közösen tudunk megoldani. Büszke vagyok a támogatóinkra is, mert nélkülük nem tudnánk dolgozni. Szóval a büszkeség a csapatnak szól, nem egyéneknek.”
CsH: Hogy látod magadat?
“Magamat egy kicsit őrült figurának látom. Általában nyugodt vagyok és kicsit rideg, de közben ha megnézem a kedvenc filmemet, potyognak a könnyeim. Határozott elképzelésem van arról, mit akarok elérni. Nem szeretnék – akarom. A munkabírásom nagyon magas és az önbizalmam is megvan ahhoz, hogy olyan mentésekre mondjak igent, amire más talán nem. Tudom, hogy itt vannak mellettem olyan szervezetek és szakemberek, akikkel együtt bármit meg tudunk oldani.”
CsH: Van foganatja a missziótoknak, mást jelent ma már az állatvédelem, illetve mit tapasztalsz, más már az állatok megítélése?
“A mi missziónk elsősorban a gyerekek edukációja, a felelős állattartás terjesztése, a kutyaviadalok visszaszorítása és megszüntetése. Fontos továbbá a szaporítótelepek felszámolása vagy jobbá tétele. Én pozitív vagyok, mert szerintem sokkal jobb a helyzet, mint amikor mi megjelentünk. Nem beszélek mellé: iszonyúan le vagyunk maradva a Nyugathoz képest de az biztos, hogy sokkal jobb a helyzet, mint nyolc éve. Az állatokkal való együtt élés, családtagként való élet például már teljesen elfogadott, egyre több helyre lehet menni a kedvenccel, nem nagyon szólnak már rád, hogy „kutyával ide nem”. Van kutyastrand egyre több helyen, és szerintem lelkileg is nagyon fontosak az emberek mellett az állatok.”
CsH: És ebben bizony óriási szerepetek van. Vannak testvér-szervezetek akikkel együtt vagytok? Itt most nem csupán arra gondolok, hogy közös a cél.
“Nagyon sok szervezettel dolgozunk együtt minden területen. Az állatvédő szervezeteken kívül például a Betyársereg tagjai is sokszor segítenek – a srácokra bármikor számíthatunk és ez fordítva is igaz. Emellett az autós társadalom is sokszor mellettünk áll, ők is rendszeresen segítenek.”
CsH: Hogy látod Kapin Ricsit öt év múlva, mi a végleges célod?
“Kapin Ricsi öt év múlva annak örülne a legjobban, ha az állatvédelem még nagyobb szeletet kapna a társadalomban. Nagyon sok ötletem van még, és bízom benne, hogy öt év múlva is megkerestek és tudok beszélni arról, hogy mi valósult meg. És engedjetek meg nekem mégegy rövid gondolatot: nagyon szeretem a szerepemet, és nagyon büszke vagyok arra, amit a csapat együtt elért a mai magyar állatvédelemben. Egyedül ezt nem tudtam volna megcsinálni, de az, hogy a többiek bíznak bennem, nagyon jó érzés.”
CsH: Nagyon köszönjük ezt a beszélgetést, de úgy alapvetően mindent, különösen amit az állatokért tesztek!
“Nagyon köszönöm, hogy megkerestetek minket, és nálatok is beszélhettünk egy kicsit az állatvédelemről”
Szerző: Simor Olivér
