Különös és egyben hátborzongató emlékek kerülnek felszínre Európa folyóiból, amikor a tartós aszály miatt drasztikusan csökken a vízszint. Az Elba medrében például olyan úgynevezett ínségkövek találhatók, amelyek évszázadok óta jelzik a rendkívüli szárazságokat.
A csehországi Děčínnél található egyik legismertebb kövön egy különösen baljós mondat olvasható: „Ha látsz engem, sírj!” A felirat arra utalt, hogy a kő előbukkanása egykor komoly bajt jelentett. Az alacsony vízszint ugyanis nemcsak a hajózást nehezítette, hanem a mezőgazdaságot és az élelmiszer-ellátást is súlyosan érintette.
Az ilyen kövek több évszázados aszályok emlékeit őrzik. Egyeseken 1616-os, 1746-os vagy 1842-es évszámok is szerepelnek, amelyek azt mutatják, milyen szélsőségesen alacsony vízállásokkal kellett megküzdeniük az előző generációknak.
Magyarországon is található hasonló emlék: a budapesti Ínség-szikla a Gellért-hegy lábánál, a Szabadság híd közelében bújik meg a Duna medrében. Normál vízállásnál eltűnik a folyóban, igazán alacsony vízszintnél azonban újra láthatóvá válik.
Ezek a különös sziklák ma már nem az éhínség közvetlen előhírnökei, de egyre inkább a szélsőséges szárazságok látványos mementóivá válnak. A folyók visszahúzódása pedig arra is emlékeztet, hogy a vízhiány problémája korántsem csak a múlt története.
