Másfél évtizede megkerülhetetlen alakja a hazai bulvárnak. Rengeteg negatív jelzővel illették már, melyek közül talán a legtöbbször a “botrányhős” jelzővel illették. Megjárta a poklot is és egy hajszál választotta el attól, hogy hontalan legyen. Lesz szó függőségről, magasságokról és mélységekről,és legyőzött démonokról is. Mai beszélgetőtársam Baukó Éva.
Csak Hír: Szia Évi! Köszönöm, hogy megtisztelsz és adsz egy nagyobbacska szeletet magadból. Kezdjük ezt a beszélgetést egészen az általános iskolai évektől. Milyen tanuló voltál?
“Kitűnő tanuló voltam az általános iskolában és emelt szintű gimibe jelentkeztem Békéscsabára, magyar és történelem szakra.”
CsH: – És a gimiben? Eleven csajszi voltál?
“Áááá, sajnos nagyon kockák voltak az osztálytársaim, nem igazán voltak partnerek abban, hogy vérbeli tinédzserek legyünk. Ami a tanulást illeti, az első két évben még jó tanuló voltam , a harmadik évre romlottak a jegyeim. És sajnos 17 éves korom fele elkezdtem hiányozni is, mert bekerültem egy rossz társaságba. A gimit végül estin fejeztem be, de emelt szintű érettségit tettem magyarból és történelemből ,valamint kitűnő lett az érettségi bizonyítványom.”
CsH: – Wow…akkor egyértelmű volt, hogy egyetemre vagy fősulira mész.
“Igen. A Budapest Corvinus Egyetem közigazgatàsi szakára jelentkeztem. 24 évesen kezdtem el az egyetemet és végül csak két év sikerült belőle, mert a budapesti éjszaka sajnos beszippantott. De amúgy nem csupán erről volt szó. Az igazat megvallva a gazdasági világválság is óriási hatással volt a családom anyagi hátterére ( ezáltal az enyémre is ). Albérletben laktam ekkoriban.
CsH: – És akkor miből éltél?
“Könyveket fénymásoltam és ezeket adtam el az egyetemen, ebből volt egy kis kiegészítésem is.”
CsH: – Mikor jutott eszedbe először, hogy esetleg jó lehet a reflektorfényben élni?
“Gyerekkorom óta vonzott a reflektorfény. Színjátszó szakkörbe jártam, táncolni is imádtam. Eléggé központi személyiség voltam már gyerekként is, ugyanakkor már akkor is különc voltam. Színésznő szerettem volna lenni, arról álmodoztam kamaszként.”
CsH: Az első nagyobb kaliberű szereplésed a Bár 2. volt. Az azért eléggé távol esik a színészettől. Ez hogy jött?
“Az egyetemi évek alatt, főleg nyáron nem volt olyan nap, amikor ne mentem volna el szórakozni. A kedvenc helyünk a Romkert nevű szórakozóhely volt. Itt találkoztam Knizner Petivel aki annak idején a Survivorban szerepelt és ő mondta, hogy menjek el egy castingra mert szerinte érdekes vagyok. Akkor màr ismertek a budapesti éjszakában, a nagy hajam miatt Shakiranak hívtak. Szóval elmentem és be is kerültem. Akkoriban ott kellett dolgoznunk a Symbolban vendéglátósként, közben meg egy mellette levő bekamerázott házban laktunk . A műsor nem tartott sokáig (2 hónap), mert nem volt nagy a nézettsége , de így is második lettem.”
CsH: Az előbb említetted, hogy gyakorlatilag mindennap a Romkertben nyomultál. Ez egyfajta lejtmenet kezdete is volt?
“Igen, ezt sajnos jól látod. A Bár után egy lejtmenet kezdődött az életemben, nem mentem vissza az egyetemre sem. Nem nagyon volt munkám, és el kellett költöznöm a testvéremtől is, így összebútoroztam az akkori barátommal , Ádámmal. Abban az időben züllött életet éltem és ő kimenekített egy rossz élethelyzetből, amiért azóta is hálás vagyok neki. Itt kábé 26-27 éves lehettem és ekkor jöttek az első pánikrohamok. Az alkolhol itt lépett bele az életembe , mert mindig amikor jött a roham , akkor alkohollal próbáltam oldani a szorongást. Nehéz és zűrös idők voltak. “
CsH: – És ekkoriban jött a VV. Nyilván a Bár után nem volt számodra idegen a műfaj, de azért nem egy kaliber volt a két show.
“Ugye én Ádáméknál laktam és finoman szólva sem voltam épp toppon mentálisan. Tudtam, hogy az örökkévalóságig nem lakhatok ott. Szóval kapóra jött, hogy Ádám jelentkezett a nevemben.
CsH: – 2010.-ben még teljesen mást jelentett a ValóVilág. Nem doktorokat és tudósokat nevelt ki akkor sem, de kijelenthetjük, hogy nem volt ciki brand. A szórakoztatásról szólt, és egy ország követte estéről-estére az eseményeket. Nagyon szerettél volna bekerülni?
“ Nagyon, mert ebben láttam az egyetlen kiugrási lehetőséget. Az egyetlen út volt számomra, hogy kitörjek ,valamint mindig is éreztem, hogy több van bennem és a media lesz az én világom . Ha nem pánikbetegként költöztem volna be, talán másképp alakult volna minden. De persze az is lehet, hogy nem. De ugye nem tudunk visszamenni az időben.”
CsH: – Eljött a nagy nap. Elsőként lépted át a villa kapuját Alekosz és az én társaságomban. Emlékszel, mikor ott lépdeltünk be?
“Mindenre emlékszem. A beszavazóshowra, amikor szállodában őriztek minket több napig, és természetesen a beköltöző showra is. Én nagyon örültem , hogy veletek léphettem át a villa küszöbét , fogalmunk sem volt róla mibe csöppentünk bele, és milyen hype lesz majd a műsor körül. Azóta tudjuk , hogy az egyik legnézettebb és legszórakoztatóbb reality volt ever a kereskedelmi televíziók történetében. Itt meg kell említenem Rubin Kristófot és Kovács Dánielt (akkori kreatív producerek ) , és azokat az embereket akik a VV4-ben dolgoztak. Szerintem egy műsor szempontjából ahhoz, hogy a nézők szeressék a legfontosabb a jó casting. És a mi szériánk egy elképesztően jól sikerült válogatás eredménye az összes szereplőt beleértve.”
CsH: – Tökéletesen egyetértek. Így volt kerek a csapat, ahogy volt. És bizony, gyökeresen megváltozott az életünk.
“Kezdetét vette az ámokfutásunk. Megalakult a négyesünk, a renitensek, a triumvirátus, Alekosz, Olivér, Szandika és én.
Valószínűleg azért is kerültünk közel egymáshoz mert szerettük és értettük a humort. Talán ezzel is próbáltunk túlélni, hiszen voltak olyan játékosok akik vér komolyan vették az egészet. Mintha az idegenlégióban szolgálnánk. Állandóan a takarítás, a főzés és a szabályok betartása volt a legfontosabb számukra, ráadásul sunyik és álszentek voltak véleményem szerint. Ja és persze a Rácz testvérek rettenetesen ellenszenvesek voltak.
CsH: – Gondoltad bent, hogy ennyire népszerű a csapat?
“Sejtettem, sejtettük. Onnan gondoltam, hogy népszerű a négyesünk , hogy a villához jártak kiabálni rajongók és mindig a mi nevünket ordibálták.”
CsH: – Lakótársadként feltűnt, hogy ekkortájt egyre többször hívtad segítségül azt a dolgot amely milliók haláláért felelős minden évben. Ha most azt kérdezem, hogy alkoholistává váltál-e, akkor arra tudsz válaszolni egyértelmű igennel vagy nemmel?
A villalétem alatt többször volt pánikrohamom, vagy pánikrohamszerű állapotom. Ilyenkor alkolhollal oldottam a feszültséget. A beköltözés napján közöltem csak , hogy pánikbeteg vagyok. Erre az volt a válasz, hogy nem bent fogom elkezdeni a gyógyszeres kezelést.
Nem tudtam, hogy az emberek felé, kifelé ez nincs kommunikálva, hogy mentális betegségem van, ezért amikor vége lett a műsornak mély megdöbbenéssel konstatáltam, hogy én vagyok Magyarország első számú alkoholistája.“
CsH: – A VV után vagyunk, minden héten diszkókba hívnak “fellépni”, vagyis találkozni veled, velünk. Buli non-stop. Ez gondolom csak olaj volt a tűzre.
“Ezt sokan nem tudják, de pénzt összesen 80 ezer forintot kaptam a 6 hónap villaletért, a haknikkal összesen pár hónap alatt 3-4 millió forintot kerestem , de élni is kellett. Életem legmélyebb és legsötétebb időszaka kezdődött el, nem túlzok, 2 év pokol jött. Ameddig azt láttam, hogy a villatársaimat megtalálták a tv-s lehetőségek , addig én egyre mélyebbre kerültem mind lelkileg mind anyagilag.
CsH: – Akkor ennek hatására döntöttél úgy, hogy na eddig és ne tovább?
“ Igen. Ez a borzalmas állapot egészen addig tartott, ameddig már laknom sem volt hol, és akkor döntöttem úgy, hogy bevonulok egy olyan intézménybe ahol segíthetnek nekem. Az utolsó löket tényleg az volt, hogy nem volt hol laknom már, ez volt 2013 júliusában.
CsH: – Tehát ténylegesen két út maradt előtted, és te a tiszta életet választottad.
“Nyáron lesz 13 éve, hogy nem fogyasztottam alkolholt, tudatmódosító szereket, se semmit! Még kávét sem iszom, csak azt a kurva cigit kellene letenni már csak.
Arra visszatérve pedig, hogy ezeket a harcokat hogy vívtam meg, hát…nem volt egyszerű, de kőkemény, független csajt faragott belőlem.
Senki nem volt aki segített volna. A barátom és a barátaim elfordultak tőlem, a családom is, mindenki. Teljesen egyedül maradtam , és megfogtam magam a hajamnál fogva, hogy elég volt Baukó, ebből ki kell törnöm, különben bele fogok pusztulni!”
CsH: – És sikerült. Bebizonyítottad magadnak, hogy kőkemény vagy.
“Be! Szerintem amúgy sokan a mai napig nem hiszik el, hogy megszabadultam a démonaimtól, kommentekben megkapom az agyhalottaktól, hogy az “alkoholista Baukó Éva”. Igazából ezeket már elengedem .. Szerintem ilyen 4-5 évnek kellett eltelnie , mire a tv-sek is látták, hogy egyáltalán nem iszom. Sokan kételkedtek benne . De pl . amikor ismerkedtem akkor is el voltak képedve, hogy tényleg nem iszom. A mai 30-40 es fiatalok nagy része fogyaszt alkolholt és kábítószert is , nem egyszer volt, hogy megpróbáltàk rámtukmàlni, meg hogy igyak már, biztos nem lesz már semmi bajom stb. De én mindig mondom, hogy nem és nem , én jól érzem magam nélküle, mindenféle bódító dolog nélkül és pörgős vagyok és “bolond”. Nem kell nekem ahhoz semmilyen szer, hogy jól érezzem magam.”
CsH: – Szívből gratulálok, erre igazán büszke lehetsz! Mi az amire még büszke vagy? Az elmúlt évek legfontosabb eseménye mi volt számodra? Tudsz ilyet mondani?
“Az elmúlt 15 év legfontosabb eseménye számomra az volt amikor lett egy saját kis lakásom! Évekig voltam bizonytalanságban és rengeteg pénzt költöttem albérletre, szóval megteremtettem magamnak a saját egzisztenciámat, egyedül, segítség nélkül. A mai napig segítem a családomat is, ahogy csak tudom.”
CsH: – Most boldog vagy? Illetve mikor voltál a legboldogabb?
“Hogy boldog vagyok -e? Fú, nem tudom. Ez nem egy konstans állapot. Mindig arra gondolok, hogy ilyenkor mi volt regen , mondjuk 10-12 éve, ahhoz képest igen, mindenképpen boldog vagyok.
CsH: – Vannak álmaid?
“A legnagyobb álmom és vágyam, hogy édesanya lehessek. Imádom a gyerekeket és alig várom, hogy ez bekövetkezzen. Nagy a családom és már csak nekem nincs gyermekem. Sajnos a párválasztásaim nem sikerültek túl szerencsésen ilyen szempontból, mert egyik exem sem akart gyereket. Hozzáteszem azóta sincsen nekik . Itt vagyok 43 évesen és egyedülálló anyuka leszek, amit nem bánok, mert nem vagyok kapcsolatfüggő. Meg amúgyis, roppant nehéz a mai világban ismerkedni, nincs is kedvem már. Rengeteg platform van ( Tinder , Insta , Face , társkeresők) és nagyon felszínes az egész. Mintha katalógusból válogatnál és meg se akarnád ismerni a másik embert.”
CsH: – Aktívan jelen vagy a social médiában, fel-feltűnsz műsorokban is. Szelektálsz, hogy hová mész el szerepelni?
“Nagyon hosszú ideig ragaszkodtam a médiához. Szerettem csinálni, de be kell látni, hogy ehhez bohócok kellenek. Trash karakterek , meghökkentőek. Nyilván az is tudok lenni, meg vagyok is. De van egy sokkal értelmesebb , komolyabb énem , amit sosem tudnék megmutatni , mert Baukó Évából a tévéseknek a botrány kell. Tudjuk, hogy elspoilereztem műsorok kimenetelét évekkel ezelőtt, ez azért történt mert lenéztek. Egy senkinek tartottak és folyamatosan elcsaltàk a műsorokat, saját kényük-kedve szerint . Vannak műsorok amiben szívesen szerepeltem volna , de inkább a végén mindig nemet mondtam. Azért mert negatív lettem volna megint, és bosszút is áltak volna rajtam a spoilerek miatt. Ha te csak egy sima valóság show szereplő vagy egyébként , azzal nem tudsz sok pénzt keresni . Évekig azon paráztam, hogy mi lesz ha nem hívnak műsorokba miből lesz pénzem. És hiába jöttek azzal , hogy keressek normális munkát , az én
pedigrémmel nem igazán vettek volna fel normális munkahelyekre. Szóval ez ilyen ördögi kör volt.
CsH: – Mi az amit adott neked a média?
“Ismertséget adott, meg persze bizonyos kiskapukat nyitott ki.”
CsH: – És mit vett el?
“ Az ismeretlenséget vette el, ez nagyon kettős.
CsH: – Mit ajánlasz azoknak a fiataloknak akik mindenáron a médiában szeretnének elhelyezkedni?
“Fiatalok! Ott a tik-tok , ott a YouTube . Nagyobb nézettséget generáltok mintha a tv-ben szeretnétek szerepelni. A tv halott, az internet a jövő!”
CsH: – Hogy látod Baukó Évát öt év múlva?
“Baukó Évát 5 év múlva úgy látom, hogy a kislányát vagy kisfiát viszi az óvodába kézen fogva, és egy boldog kiegyensúlyozott anyuka, aki megtalálta a magánéletben azt a munkát is, amiben igazán örömét leli.
CsH: – Köszönöm Évi, jót beszélgettünk. Tanulságos és érdekes volt.
Interjú: Simor Olivér
Csak Hír
m
