Ha Magyarország legmagasabb pontjáról van szó, sokan azonnal a Kékesre gondolnak – a legmélyebb pont viszont jóval kevésbé közismert. Pedig a rekord nem a felszínen, hanem mélyen a föld alatt található: a Mecsekben, Pécs közelében működő egykori uránbányában.
Az itteni bányászat az 1950-es években indult, amikor kiderült, hogy a környéken jelentős uránérc-készletek találhatók. A kitermelés a hidegháborús időszakban stratégiai jelentőségű volt, így gyors ütemben fejlesztették a bányákat, és egyre mélyebbre hatoltak a föld alá.
A kezdeti, néhány száz méteres mélységek után hamar elérték az 1000 méter körüli szintet, sőt egyes aknákban még ennél is mélyebbre jutottak. A legnagyobb mélység meghaladta az 1100 métert, de egyes beszámolók szerint akár 1300 méterig is leereszkedtek a munkások.
Ezekben a mélységekben egészen extrém körülmények uralkodtak. A hőmérséklet gyakran 50 Celsius-fok fölé emelkedett, így a munkát csak speciális hűtési rendszerekkel és védőfelszereléssel lehetett elviselhetővé tenni. Emellett a radioaktív környezet és a por is komoly kockázatot jelentett a bányászok számára.
A technológiai fejlődés és a szervezett munka eredményeként a mecseki bányászok nemzetközi szinten is figyelemre méltó teljesítményt nyújtottak: egyes aknamélyítési rekordjaik világszinten is kiemelkedőnek számítottak.
A bányászat fénykorában több ezer embernek adott munkát, és még külön városrész is épült a dolgozók számára. Azonban a gazdasági környezet változásával – főként az urán világpiaci árának csökkenése miatt – a kitermelés egyre kevésbé volt kifizetődő.
Végül 2000-ben bezárták a bányát, ezzel egy korszak is lezárult. Bár időről időre felmerül az újranyitás lehetősége, a gazdasági feltételek eddig nem tették ezt indokolttá.
A mecseki uránbánya története így nemcsak ipartörténeti érdekesség, hanem emlékeztető is arra, milyen szélsőséges körülmények között dolgoztak egykor a bányászok – Magyarország szó szerint legmélyebb pontján.
