A kutatók szerint a tó környezetében zajló beépítések és a természetes területek folyamatos visszaszorulása hosszú távon veszélyeztetheti a Balaton ökológiai egyensúlyát, ezért sürgető lenne a megmaradt élőhelyek fokozott védelme.
A szakmai állásfoglalás szerint az elmúlt mintegy 150 évben a Balaton közvetlen környezetében található vizes élőhelyek területének közel 60 százaléka eltűnt. A kutatók hangsúlyozzák, hogy ezek a természetes vagy természetközeli területek kulcsszerepet játszanak a tó vízminőségének megőrzésében és az ökológiai stabilitás fenntartásában.
Már most is láthatók a kedvezőtlen következmények
A szakemberek szerint a túlzott beépítések hatásai már jelenleg is érzékelhetők a Balaton ökoszisztémájában. A problémák között említik a nádasterületek zsugorodását, a parti élőhelyek feldarabolódását, az invazív fajok megjelenését, valamint az algásodási folyamatok erősödését. A természetes szűrőterületek csökkenése miatt a tó ellenálló képessége is gyengülhet a jövőben.
A kutatók szerint különösen fontos lenne, hogy minden új beruházás előtt alaposan vizsgálják meg a környezeti hatásokat, hiszen a Balaton állapotát nemcsak a közvetlen vízparti fejlesztések, hanem a tágabb környezetben zajló területhasználati változások is befolyásolják.
A Balaton jövője a mostani döntéseken múlhat
A szakértők úgy látják, hogy nem újabb beépítésekre, hanem több helyen éppen a természetes állapotok helyreállítására lenne szükség. Szerintük a rekultiváció, a vizes élőhelyek megőrzése és a természetközeli területek védelme nem a fejlődés akadálya, hanem a Balaton hosszú távú fennmaradásának egyik alapfeltétele.
A kutatóintézet arra figyelmeztet, hogy a most meghozott döntések évtizedekre meghatározhatják Magyarország legnagyobb tavának állapotát. A Balaton nemcsak turisztikai kincs, hanem érzékeny természeti rendszer is, amelynek megóvása a helyi közösségek, a döntéshozók és az üdülőtulajdonosok közös felelőssége.
