Ezen a napon emlékeznek arra, hogy Jézus Krisztus kereszthalált halt. Ez a húsvét előtti péntek, és a nagyhét egyik csúcspontja.
A nagypéntek nem annyira ünnep a szó vidám értelmében, inkább gyásznap és emléknap. A keresztények ilyenkor Jézus elfogatására, elítélésére, szenvedésére, halálára és temetésére emlékeznek. Ezért a templomokban is sokkal visszafogottabb a hangulat, nincs rendes mise, letakarják vagy lecsupaszítják az oltárt, sok helyen a harangok sem szólnak. 
A naphoz nagyon erősen kapcsolódik a böjt is.
A hagyomány szerint ilyenkor nem esznek húst és sokan csak egyszer laknak jól egész nap. Emiatt sok családban hal, krumplis vagy egyszerű tésztaétel kerül az asztalra. A húsról való lemondás a régi keresztény hagyomány szerint azt jelképezi, hogy az ember valami fontosról mond le Jézus áldozatára emlékezve.
Nagypéntekhez rengeteg régi magyar népszokás is kapcsolódik. Sok helyen nem mostak, nem dolgoztak a földeken, nem tartottak mulatságot, és igyekeztek csendben tölteni a napot. Voltak vidékek, ahol úgy hitték, hogy a nagypénteki víz gyógyító erejű, ezért hajnalban megmosták benne az arcukat vagy a kezüket. 
Az egész nap lényege tulajdonképpen a csend, az elmélyülés és az, hogy a feltámadás öröme előtt van egy nagyon sötét, fájdalmas állomás is. Emiatt sokak számára a nagypéntek nemcsak vallási nap, hanem egy kicsit megállós, befelé figyelős időszak is.
