Egyre korábban találkoznak a gyerekek okostelefonokkal, tabletekkel és más digitális eszközökkel, miközben a kutatások szerint a túlzott képernyőhasználat már a legkisebbek fejlődésére is hatással lehet.
Egy friss magyar kutatás szerint a másfél éves gyerekek átlagosan napi 85,7 percet töltenek képernyő előtt, ami közel másfél órát jelent naponta.
A szakemberek szerint különösen a 0–3 éves korosztály esetében jelent problémát a túl korai eszközhasználat. Ebben az életkorban fejlődnek a társas készségek, a kommunikáció, az érzelmek felismerése és a figyelem fenntartásának képessége. Dr. Konok Veronika, az Alfa Generáció Labor vezetője szerint kutatásaik azt mutatják, hogy a sokat kütyüző óvodások nehezebben értik meg mások nézőpontját és érzelmeit.
A jelenséget a pszichológusok gyakran „digitális cuminak” nevezik: amikor a szülők a nyugalom vagy a figyelemelterelés érdekében telefont vagy tabletet adnak a gyerek kezébe. Bár ez rövid távon kényelmes megoldás lehet, a szakértők szerint hosszabb távon csökkentheti a valódi társas interakciókra fordított időt, ami a fejlődés egyik legfontosabb motorja.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság kutatása szerint a magyar óvodások 90 százaléka használ valamilyen digitális eszközt, miközben a szülők többsége maga is aggódik a következmények miatt. A megkérdezettek 71 százaléka úgy véli, hogy a túl sok képernyőidő inkább negatívan hat a fejlődésre, és sokan számoltak be figyelemzavarról, ingerlékenységről, alvásproblémákról vagy leválási nehézségekről.
A nemzetközi ajánlások szintén óvatosságra intenek. A WHO szerint a 2–5 éves gyermekek napi képernyőideje lehetőleg ne haladja meg az egy órát, míg több hazai szakmai szervezet hároméves kor alatt egyáltalán nem javasolja a digitális eszközök használatát.
A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy nem feltétlenül a teljes tiltás a cél. Sokkal fontosabb a tudatos használat, a szülői minta és az, hogy a képernyő ne váltsa ki a közös játékot, a beszélgetést vagy a mozgást. A kutatások szerint a gyermek fejlődése szempontjából továbbra is a személyes kapcsolatok, a közös élmények és a valódi emberi interakciók jelentik a legfontosabb ingereket.
