Az NHL történetének egyik legmegrázóbb pillanata 1989. március 22-én történt. Clint Malarchuk, a Buffalo Sabres kapusa egy ütközés során olyan sérülést szenvedett, amelyet sokan a sportág legbrutálisabb baleseteként tartanak számon.
Mégis, a legnagyobb csatát nem a jégen vívta meg.
Amikor másodperceken múlt az élete
A kapu előtti kavarodásban Uwe Krupp korcsolyájának pengéje átvágta Malarchuk nyaki verőerét. A jégen pillanatok alatt vértócsa keletkezett, a nézők közül többen rosszul lettek, néhány játékos pedig elfordította a tekintetét.
Az életét három dolog mentette meg.
Elsősorban Jim Pizzutelli csapatorvos lélekjelenléte, aki korábbi katonai egészségügyi tapasztalatának köszönhetően azonnal elszorította a sérült eret, és ezzel megakadályozta, hogy a kapus perceken belül elvérezzen. Malarchuk később azt is elárulta, hogy egyetlen gondolat járt a fejében: nem akart a jégen meghalni úgy, hogy édesanyja ezt a televízióban nézi végig. Minden erejével azon volt, hogy saját lábán hagyja el a pályát. A harmadik tényező pedig a szerencse volt. Az orvosok szerint, ha a korcsolya pengéje néhány milliméterrel mélyebbre vág, már nem lehetett volna megmenteni.
A sérülés után mintegy 300 öltéssel varrták össze a nyakát. A kor NHL-jére jellemző mentalitást jól mutatja, hogy alig tíz nappal később ismét jégre lépett.
A láthatatlan sérülések sokkal tovább fájtak
Testileg felépült, lelkileg azonban soha nem tudta feldolgozni a történteket. Éveken át rémálmok gyötörték, rendszeresen arra riadt fel, hogy a saját nyakát szorítja. A poszttraumás stressz mellett kényszerbetegsége is súlyosbodott, állandó kontrollkényszer és szorongás uralta a mindennapjait.
A kilencvenes évek NHL-jében a mentális problémákról még szinte senki sem beszélt. A segítségkérés gyengeségnek számított, ezért Malarchuk a fájdalmát alkohollal és gyógyszerekkel próbálta elnyomni.
Húsz évvel később újra összeomlott
2008-ban már edzőként dolgozott, amikor a televízióban végignézte, hogy Richard Zedník szinte ugyanúgy szenved nyaki sérülést egy NHL-mérkőzésen, mint ő közel húsz évvel korábban. A látottak teljes erővel visszahozták a traumát. Néhány hónappal később súlyos depressziós állapotban öngyilkosságot kísérelt meg. Bár a sérülése rendkívül súlyos volt, csodával határos módon ezt is túlélte.
A második esély után új küldetést talált
Felépülését követően végre megkapta a megfelelő pszichiátriai kezelést, PTSD-t, bipoláris zavart és kényszerbetegséget diagnosztizáltak nála. Ahelyett azonban, hogy elrejtőzött volna a nyilvánosság elől, úgy döntött, nyíltan beszél a mentális betegségekről. Megírta The Crazy Game című önéletrajzát, amely az első olyan NHL-es könyvek egyike volt, amely nem a sikerekről, hanem a sportolók lelki küzdelmeiről szólt.
Azóta rendszeresen tart előadásokat sportolóknak, egyetemeken és konferenciákon, ahol ugyanazt az üzenetet fogalmazza meg: A segítségkérés nem a gyengeség jele, hanem az egyik legnagyobb bátorság.
Egy történet, amely túlmutat a jégkorongon
Clint Malarchuk kétszer nézett farkasszemet a halállal. Egyszer a jégen, másodszor saját lelki terheinek súlya alatt.
Ma már nemcsak az NHL történetének egyik legismertebb kapusaként emlékeznek rá, hanem olyan emberként is, aki bebizonyította: a legmélyebb sebek gyakran nem látszanak kívülről, és a legnagyobb győzelem néha az, amikor valaki mer segítséget kérni.
forrás: Emberelőnyben- Tengerentúli jégkorong
