Elsőre szinte lehetetlennek hangzik, mégis igaz: minden évben van egy időszak, amikor a Föld lakosságának csaknem egésze ugyanabban a pillanatban részesül valamilyen formában napfényben. A csillagászati és demográfiai számítások szerint idén ez a különleges jelenség július 8-án, magyar idő szerint délután 1 órakor következett be.
A jelenség hátterében nem valamilyen ritka csillagászati esemény áll, hanem a Föld tengelyferdesége, valamint az emberiség földrajzi eloszlása. Bár sokan azt gondolnák, hogy a nyári napforduló lenne a legalkalmasabb erre, a kutatások szerint valójában július elején állnak össze a legkedvezőbb feltételek.
Nem csak a napsütést számolják
A számítások során nem kizárólag azokat veszik figyelembe, akikre közvetlenül süt a Nap. A kutatók beleszámítják azokat is, akik éppen hajnalban vagy alkonyatkor tartózkodnak, vagyis szürkületet tapasztalnak. Ilyenkor a Nap ugyan már a horizont alatt van, de fénye még megvilágítja az eget.
A statisztikák szerint ilyenkor a Föld lakosságának több mint 99 százaléka nappali fényben vagy valamilyen szürkületi állapotban tartózkodik. Mindössze néhány ritkán lakott terület – főként Ausztrália, Új-Zéland egyes részei, Délkelet-Ázsia és az Antarktisz – marad teljes sötétségben.
Az északi félteke a kulcs
A különleges egybeesés oka, hogy bolygónk szárazföldjeinek mintegy 68 százaléka az északi féltekén található, ahol az emberiség közel 90 százaléka él. Július elején ez a félteke fordul leginkább a Nap felé, így a világ népességének döntő része egyszerre kerül a nappali oldalra.
Nem egyszeri esemény
Bár legtöbbször július 8-át említik ezzel kapcsolatban, a jelenség valójában nem egyetlen napra korlátozódik. A szakemberek szerint május közepe és július közepe között több alkalommal is előfordul, hogy magyar idő szerint nagyjából délután 1 órakor a Föld szinte teljes lakossága egyszerre részesül napfényben vagy szürkületi fényben.
Ez azt jelenti, hogy az év körülbelül 60 napján néhány percre létrejön ez a különleges együttállás – egy ritka emlékeztető arra, hogy bár kontinensek választanak el bennünket egymástól, időnként szinte az egész emberiség ugyanannak a Napnak a fényében osztozik.
