170 évvel ezelőtt, 1856. november 20-án hunyt el Bolyai Farkas, a magyar tudománytörténet egyik különleges alakja. A matematikusként ismert tudós azonban korántsem csak egyetlen területen alkotott: hét nyelven beszélt, feltalált egy széles körben használt fűtő- és főzőkemencét, verseket írt, és a mezőgazdaságban is kutatásokat végzett.
Már gyermekkorában megmutatkozott kivételes tehetsége
Bolyai Farkas 1775-ben született Erdélyben. Tehetsége már fiatalon megmutatkozott: kiválóan számolt, érdeklődött a zene iránt, és rendkívüli nyelvérzéke volt. Mindössze 12 évesen már tanítóként dolgozott egy bárói családnál, később pedig Kolozsváron, Jénában és Göttingenben is tanult.
Hazatérése után a marosvásárhelyi református kollégium professzora lett, ahol matematikát, fizikát és kémiát is oktatott.
Nemcsak a matematika érdekelte
Bolyai Farkas igazi polihisztor volt. A geometria és az aritmetika mellett foglalkozott gyógyszerészettel, növénytermesztéssel, néprajzzal és művészetekkel is. Egy fűtő- és főzőkemencét is megalkotott, amely széles körben elterjedt.
Hét nyelven beszélt, olvasott és írt, emellett olyan ismert szerzők műveit is fordította, mint Alexander Pope, John Milton és Friedrich Schiller. Verseket és drámákat szintén írt.
Fiát is ő vezette be a matematika világába
Életének egyik legfontosabb eredménye fia, Bolyai János felnevelése volt. Ő ismertette meg vele a matematika alapjait, és támogatta tudományos érdeklődését. Bolyai János később maga is világhírű matematikussá vált.
Bolyai Farkas 1856. november 20-án hunyt el, életében azonban nem kapta meg azt az európai elismerést, amelyet munkássága alapján megérdemelt volna. Emlékét ma oktatási intézmények és egy kisbolygó is őrzi.

