Nevét az 1900-as években Újházi Ede színművészről kapta, aki a kulináris élvezetek terén kiemelkedő ízléssel bírt.
A lakodalmak kedvelt étele a feljegyzések szerint Wampetics Ferencről elnevezett vendéglőben nyerte el végső formáját, ahol a színész szívesen töltötte idejét. Ezt az éttermet ma Gundel étteremként ismerhetjük. Krúdy Gyula és Újházi Ede kapcsolata a magyar gasztrokultúra és irodalom egyik legismertebb legendája.
Az elbeszélések alapján Krúdy Gyula is törzsvendég volt a Wampeticsben. Neki köszönhetjük a recept lejegyzését, hogy Újházi aranysárga levesét a mai napig is fogyaszthatjuk. Az étel története szélesebb körben egy 1932-ben megjelent Krúdy-novella nyomán terjedt el. Írásaiban nemcsak megemlíti, hanem részletesen fel is idézi ezt a nagyszerű fogást.
Az eredeti elképzelés nem egy szokványos étel volt. Újházi inkább vén kakasból készíttette a levest, mert úgy tartotta, hogy azon kakasok húsában, melyek szerelmi viharokat éltek meg, koncentrálódik az erő és az íz. Az ételbe nemcsak az állat húsa és legnemesebb része, de taréja is belekerült. Azon testrésznek sajátos jelentést társított.
Elkészítése lassú és gondos folyamat volt, mely során az ízek fokozatosan főttek a levesbe. Különösen nagy hangsúly kapott a zeller, és a zöldségek, és tálaláskor finommetélttel kínálták. A szóbeszéd úgy tartotta, hogy az eredeti Újházi-tyúkhúsleves nem csupán egy tartalmas leves volt, hanem afrodiziákumként, egyfajta szerelmi bájitalként is emlegették.
