Sokan úgy képzelik el az ember előtti Európát, mint egy hatalmas, összefüggő, sűrű erdőséget. Egy új nemzetközi kutatás azonban egészen más képet rajzol a kontinens múltjáról. A tudósok szerint Európa területének jelentős részét évmilliókon keresztül ligetes erdők, nyílt füves területek és virágos rétek mozaikja borította.
Az Aarhusi Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi kutatócsoport több millió évre visszamenőleg vizsgálta az európai tájak változásait. A szakemberek a miocén kortól egészen az iparosodás előtti időszakig gyűjtöttek adatokat.
A kutatás során különböző természeti bizonyítékokat elemeztek: fosszilis polleneket, növényi maradványokat, ősi tűzvészek nyomait, állati csontokat és fogakat, valamint üledékekben fennmaradt genetikai anyagokat.
Az eredmények alapján Európa természetes élőhelyei hosszú időn keresztül nem összefüggő, sűrű erdőkből álltak. Sokkal inkább változatos területek jellemezték a kontinenst, ahol a fás részek, a bokros területek és a nyílt rétek egymás mellett léteztek.
Az óriási növényevők is alakították a tájat
A kutatás egyik érdekes megállapítása, hogy a nagytestű növényevő állatoknak meghatározó szerepük volt az egykori ökoszisztémák fenntartásában.
Európa területén egykor elefántok, orrszarvúk, bölények és őstulkok is éltek. Táplálkozásukkal, a növényzet letaposásával és a talaj bolygatásával hozzájárultak ahhoz, hogy ne borítsa be mindenütt sűrű növényzet a tájat.
Ennek köszönhetően több hely jutott a füveknek, a vadvirágoknak és azoknak az állatoknak, amelyek a nyíltabb élőhelyeket kedvelik. A kutatók szerint számos ma ismert faj evolúciója is ezekhez a változatos környezetekhez kapcsolódik.
Nem biztos, hogy mindenhol a sűrű erdők jelentik a természetvédelmi megoldást
A felfedezés a mai természetvédelmi és erdősítési programok szempontjából is fontos lehet. Európa számos országában az erdőtelepítés a klímavédelem és a biodiverzitás megőrzésének egyik eszköze.
A kutatók ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a sűrű, összefüggő erdők telepítése nem minden területen szolgálja a lehető legjobban a természet sokféleségét. Egyes fajok ugyanis éppen a nyíltabb, füves vagy ligetes élőhelyekhez alkalmazkodtak.
A szakemberek szerint ezért a természet helyreállításakor nem elegendő egyszerűen minél több fát ültetni. Olyan változatos élőhelyek kialakítására és megőrzésére van szükség, amelyekben az erdők, a rétek és a természetes legelők egyaránt helyet kapnak.
A tanulmány a Biological Conservation című tudományos folyóiratban jelent meg. A kutatás új szempontokat adhat ahhoz, hogyan gondolkodunk Európa természetes tájairól és azok jövőbeni védelméről.
