Magyarország

Cuki ragadozó vagy ökológiai bomba? Terjed a mosómedve hazánkban

fotó: pexels.com

A mosómedve első ránézésre kifejezetten aranyos állat, ám valójában komoly természetvédelmi kockázatot jelent. Erre hívta fel a figyelmet a Szegedi Vadaspark. A faj invazívnak számít, vagyis képes kiszorítani az őshonos egyedeket és felborítani a természetes egyensúlyt.

Az állat eredeti elterjedési területe Kanada déli részétől az Amerikai Egyesült Államokon át egészen Közép-Amerikáig terjed. Európába az 1930-as években telepítették be prémhasznosítási és vadgazdálkodási céllal. A sorozatos szökések és szabadon engedések miatt jócskán elszaporodott az állományuk Magyarországon is.

Sikerük titka az alkalmazkodóképességükben rejlik, és a fő probléma is éppen ebből ered. A mosómedve a gyors elterjedéssel veszélyezteti az őshonos állatfajokat, emellett számos betegséget is hordozhat, melyek emberre és állatra is kockázatot jelentenek. Nemrégiben a Pest megyei Ócsa környékén fogtak be több vadon élő egyedet a természetvédelmi szakemberek, majd a Szegedi Vadaspark fogadta be és helyezte el őket – írta közösségi oldalán a Vadaspark.

A mosómedve mindenevő, így szinte bárhol talál táplálékot erdőben és városban egyaránt. Gyakran jelenik meg a lakott területek közelében, és a szemeteskukákból is bátran csemegézik.

A mosómedve mancsai rendkívül érzékenyek, akár tízszer annyi érzékelő pont található bennük, mint az ember tenyerében.

Elnevezését arról a jellegzetes szokásáról kapta, hogy az ételét fogyasztás előtt gyakran a vízbe mártja, és mellső mancsaival olyan mozdulatokat végez, mintha kimosná azt. De a jellegzetes “mosó” mozdulatokkal nem tisztít, hanem így tapogatja ki a megszerzett táplálék tulajdonságait.

Magyarországon 2010 óta a jogszabályok nem engedélyezik a mosómedvék tartását magánszemélyek számára.

Az Európai Unió „veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok” jegyzékébe is bekerült. Ezekre a fajokra szigorú korlátozások vonatkoznak, tilos az EU területére behozni, tartani, tenyészteni, szállítani, értékesíteni vagy a természetbe kibocsátani őket.

Összességében tehát a mosómedve jó példa arra, hogy egy ártatlannak tűnő állat hosszútávon milyen komoly problémákat okozhat. A szakemberek szerint kiemelten fontos a faj megfigyelése, és hogy szabályzással megvédjük a hazai élővilág egyensúlyát.