Ez az úgynevezett Mpemba-effektus, egy fizikai jelenség.
Az Mpemba-paradoxon a víznek azt a különleges tulajdonságát állapítja meg, hogy ha azonos mennyiségű hideg és meleg vizet ugyanolyan edényekben és ugyanazokkal a kezdeti feltételekkel hűtenek a víz fagypontja alá, akkor az eredetileg melegebb víz előbb fagy meg, kezd kristályosodni, mint az eredetileg hidegebb folyadék.
Bár ellentmond a tapasztalatnak, a jelenség valós és hátterében a párolgás, a konvekció, az oldott gázok és a hidrogénkötések viselkedése áll. Nem igaz azonban az az általánosítás, hogy a forró víz mindig előbb fagy meg, mint a hideg. Ez csak bizonyos termodinamikai rendszerekben lép fel.
A jelenséget Erasto Mpemba tanzániai diákról nevezték el, aki 1963-ban figyelt fel rá egy iskolai tanóra keretében, fagylaltkészítés közben. Erasto idő szűkében volt, ezért a forró tejkeveréket tartalmazó masszát nem várta meg míg kihűl, hanem még melegen a hűtőbe tette. Azt tapasztalta, hogy hamarabb kapott szilárd jégkrémet mint társai, akik megvárták amíg a keverék teljesen lehűl.
A hatást már Arisztotelész és Descartes is megemlítette írásaiban. Fontos megjegyezni, hogy az effektus nem minden körülmény között jelentkezik, és laboratóriumi reprodukálása a mai napig viták tárgyát képezi a tudományos közösségben. Az effektust végül 1969-ben publikálták, és a meleg víz gyorsabb fagyásának tényét a diákról nevezték el. Mpemba érdeme, hogy felhívta a tágabb természettudomány iránt érdeklődő közönség figyelmét a paradoxonra.
