A jégkorszak Európájának lakói nem elszigetelt közösségekben éltek, ahogyan azt korábban feltételezték. Egy új genetikai kutatás szerint már több mint 30 ezer évvel ezelőtt is nagy távolságokat áthidaló kapcsolatok alakultak ki az emberek között. A tudósok ősi emberi maradványokból és barlangi üledékekből származó DNS-minták segítségével jutottak erre a következtetésre.
A Bécsi Egyetem kutatói által vezetett nemzetközi kutatócsoport a felső paleolitikum egyik jelentős európai kultúrájához, a gravetti kultúrához tartozó emberek genetikai örökségét vizsgálta. Ez a kultúra nagyjából 34–25 ezer évvel ezelőtt létezett, amikor Európa jelentős részén a jégkorszaki körülmények határozták meg az emberek mindennapjait.
A kutatók korábban úgy gondolták, hogy a kontinens keleti és nyugati részén élő embercsoportok viszonylag elkülönülten fejlődtek. Az új eredmények azonban azt mutatják, hogy a közösségek között jóval nagyobb lehetett a kapcsolat, mint azt eddig feltételezték.
A vizsgálat egyik legfontosabb bizonyítéka egy körülbelül 30 ezer évvel ezelőtt élt nő maradványaiból származik. A leletet a mai Franciaország délnyugati részén, az Isturitz-barlangban találták. DNS-e elsősorban nyugat-európai genetikai örökséget mutatott, ugyanakkor közép- és kelet-európai eredetű vonásokat is hordozott.
A genetikai elemzés alapján a különböző népességek közötti keveredés akár 32 500–31 500 évvel ezelőtt is megtörténhetett.
A kutatók szerint az Isturitz-barlang olyan hely lehetett, ahol egymástól távol élő embercsoportok találkozhattak. A genetikai eredmények mellett a régészeti leletek is alátámasztják, hogy az emberek között jelentős távolságokon átívelő kapcsolatok léteztek.
A kutatás egy másik fontos módszert is alkalmazott: a barlangok talajában megőrződött ősi DNS vizsgálatát. Ez azért különösen értékes, mert az emberi genetikai nyomok akkor is fennmaradhatnak az üledékekben, ha a területen nem találnak csontokat vagy fogakat.
A spanyolországi El Mirón-barlangból például egy körülbelül 22 ezer éves rétegből sikerült emberi DNS-t kinyerni. Bár az adott rétegben nem találtak emberi csontot vagy fogat, a genetikai nyomok alapján a kutatók következtetni tudtak az ott élő emberek származására.
A vizsgálatok arra is utalnak, hogy a mai Spanyolország és Portugália területén élő embercsoportok genetikai öröksége hosszú időn keresztül fennmaradt. Ez különösen fontos lehetett az utolsó jégkorszak egyik leghidegebb időszakában.
A kutatók szerint az Ibériai-félsziget menedéket nyújthatott az embereknek, amikor Európa más részeit hatalmas jégtakarók borították. A kedvezőbb körülmények lehetővé tehették, hogy egyes közösségek hosszabb időn át ugyanazon a térségen belül maradjanak fenn.
A kutatás tehát két, elsőre ellentétesnek tűnő jelenséget mutatott ki: miközben bizonyos közösségek hosszú időn keresztül megőrizték helyi genetikai sajátosságaikat, más csoportokkal is kapcsolatban álltak, és genetikai örökségük keveredett.
Az eredmények azért különösen jelentősek, mert a kutatók nem kizárólag emberi maradványokból dolgoztak. A barlangi üledékekből kinyert DNS olyan időszakokról is információt adhat, amelyekből kevés csontlelet maradt fenn.
A vizsgálat a Science Advances tudományos folyóiratban jelent meg. A kutatócsoport a jövőben további ősi DNS-mintákat és fehérjéket is elemezne, hogy még pontosabban rekonstruálhassa a modern ember európai elterjedését és az egyes közösségek közötti kapcsolatokat.
A felfedezés egyik legérdekesebb tanulsága, hogy a több tízezer évvel ezelőtt élt emberek világa korántsem volt olyan elszigetelt, mint korábban gondoltuk. Már a jégkorszak idején is léteztek nagy távolságokon átívelő emberi kapcsolatok, amelyek jelentősen alakították Európa népességének történetét.
