Tizenegy év mérési adatait elemezték magyar kutatók, hogy feltárják, miként jutnak el a levegőben található apró szennyező részecskék az emberi légzőrendszerbe. Az eredmények szerint nem mindegy, honnan származik a szennyezés: a közlekedésből, a fűtésből vagy a légkörben képződő anyagokból származó részecskék eltérő helyeken és arányban rakódhatnak le a tüdőben. A fizikai aktivitás szintje szintén befolyásolja, milyen mélyre jutnak ezek az anyagok.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont kutatói budapesti mérési adatokat elemeztek. A vizsgálat során az elmúlt tizenegy évben gyűjtött információkat használták fel, és azokra a mikroszkopikus részecskékre összpontosítottak, amelyek szabad szemmel nem láthatók, mégis bejuthatnak a légzőrendszerbe.
A szakemberek öt fő csoportot különítettek el. Vizsgálták a légkörben újonnan képződő részecskéket, a közúti közlekedésből származó anyagokat, a kipufogógázokhoz köthető koromrészecskéket, valamint a szilárd tüzelőanyagok és a biomassza égetése során keletkező szennyeződéseket.
A kutatók számítógépes modellezéssel vizsgálták, hogy a különböző eredetű részecskék milyen arányban ülepednek le a légutakban. Az eredmények alapján a belélegzett részecskék 27–76 százaléka rakódhat le a légzőrendszerben. A pontos arány elsősorban a részecskék tulajdonságaitól és eredetétől függ.
Egy részük már a felső légutakban fennakad, más részecskék azonban mélyebbre juthatnak, egészen a tüdő léghólyagocskáinak környékéig. Vannak olyan szemcsék is, amelyek a kilélegzett levegővel távoznak a szervezetből.
A vizsgálat egyik fontos megállapítása, hogy a fizikai aktivitás is befolyásolja a részecskék lerakódását. Intenzívebb mozgás közben gyorsabban és nagyobb mennyiségű levegőt lélegzünk be, ezért több szennyező részecske kerülhet a légzőrendszerbe.
A modellezés szerint ilyen helyzetben a részecskék nagyobb arányban juthatnak el a tüdő mélyebb területeire. Ez különösen akkor lehet fontos, ha valaki erősen szennyezett levegőjű környezetben sportol vagy végez intenzív fizikai munkát.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a vizsgálat nem közvetlenül az egészségkárosító hatásokat mérte, hanem azt elemezte, hogy a különböző részecskék hol rakódhatnak le a légzőrendszerben.
Az eredmények arra is rámutattak, hogy a légszennyezés megítélésekor nem elegendő kizárólag a levegőben található részecskék számát figyelembe venni. A méretük, az összetételük és a származási helyük ugyancsak lényeges.
A kutatás hozzájárulhat ahhoz, hogy pontosabban megértsük a városi légszennyezés szervezetre gyakorolt lehetséges hatásait. Az ilyen vizsgálatok a jövőben a levegőminőség javítását célzó intézkedések megtervezésében is segítséget nyújthatnak.
